Már alig vártuk, hogy kicsöngessenek. Irány a pók kicsi szabályos járata, amely egy függőleges irányban a földben lefelé vájt lyuk, szabályos 50 forintos pénzérme nagyságú bejárattal. Csapatban körbefogták, messziről látszott, hogy tanácskoznak. Majd jött is Bogi feldúltan: "Borzasztó, borzasztó dolog történt" - felkaptuk a fejünket - mi történt?

És már hadarta is: Valaki betemette a járatot!"

Jaj ne.

Ettől féltem, majd kisvártatva jött még valaki és azt mondta, szerencsére csak kis homokot szórt bele, alatta megvan még minden. Hű. De jó, a szívünkről legurult a csalódottság köve és mosolyogtunk. 

Volt még pár próbálkozás, és nem szeretett volna kimászni, Ildikó néni azt mondta:, gyerekek, hagyjátok, hiszen nektek sem esne jól, ha kirángatnának benneteket pl. a szobátokból..

Aztán hirtelen égzengető visítás hallatszik, kijött a pók a járatból, Luca fogta ki, kisebb bottal amelynek a végén a háncs lifegett. Arra kapaszkodott fel.

Judit néni, lefotózod? Kérdezte Bogi. Igen, máris. És már meg is örökítettük a pillanatot. 

A fiúk közül páran odagyűltek a kerítéshez és izgatottan mesélték Marcinak aki már hazafelé tartott az iskolából apukájával, hogy meglett a pók, én meg meg is mutattam apukának aki rábólintott, ez az, gyerekkoromban sok ilyet találtam. Akkor ez eldőlt. Szia pók, vigyázunk rád és jó lenne készíteni egy kis táblácskát a járatodhoz, olyan instrukciókkal, hogy ne fogj meg, csak nézz, ne piszkáld a járatom, meg kis bemutatkozót rólam azoknak, akik még nem ismernének. :)